A mai napon Brynhildur Heidar-og Ómarsdóttirral beszélgettünk, az izlandi Women's Rights Association (csúnya fordításban: Női Jogok Egyesülete) irodavezetőjével. A szervezet az 1900-es évek elején jött létre, és eredeti céljuk szerint a nők választójogáért dolgoztak (még egy olyan híresen parlamentáris országban is, mint Izland). Ma már a női egyenjogúságért küzdenek, networkben a többi jogvédő civil szervezettel.
Az interjún beszélgettünk a munkanélküliségről, a fiatalok munkanélküliségéről, a civil szervezetek szerepéről és munkájáról az izlandi társadalmon belül, valamint oktatásról is. Alapvetően arra voltunk kíváncsiak, hogy a nemek között látnak-e különbséget a munkavállalási esélyekben, kedvben illetve lehetőségekben, de az interjú ennél tágabb témákban mozgott.
Brynhildur - azontúl, hogy az izlandiaktól megszokott kedvességgel várt minket - sokban volt a segítségünkre: rengeteg érdekes dolgot említett.
Beszélt arról, hogy a munkaerő-piac sokat változott 2008 óta. Ami számunkra kifejezetten meglepő volt, hogy Izland gazdasági összeomlását amennyire lehet, pozitívan élte és éli meg, valamint társadalmi szempontból pozitív fordulatnak látja. Bár hozzátette, hogy az ilyen fajta tapasztalatot nem kívánja senkinek. Hogy miért? Elmondása szerint 2008 előtt majd' húsz évig ugyanabban a rendszerben gondolkodtak, és ebből kifolyólag ugyanabban a mederben folytak a dolgok. A gazdasági összeomlás után azonban egyértelművé vált számukra, hogy új megoldásokra van szükség - itt most Izland egészéről van szó - és a "nulláról" felállva, új megoldásokat, új nézőpontokat kerestek.
Ide köti - elmondása szerint - az "üvegplafon" áttörését is egy-két területen. Ilyen terület például az, hogy 2008 után norvég mintára kvótákat kezdtek el felállítani az ún. "board"-okban (vezetőség) a munkahelyeken: jelenleg mindenhol egyenlő arányban kell nőket és férfiakat is alkalmazni. 2008 előtt ez az arány sokkal élesebben dőlt a férfiak javára - habár még mindig vannak "klasszikusan" női (például ápoló) vagy férfi (például rendőr - a rendőrök alig 9%-a nő!) munkák az izlandi társadalmon belül. De a gazdasági összeomlás pozitív hozamának éli meg a bérek kiegyenlítődését is (mely jelenleg körülbelül bruttó 8-900 ezer forint havonta).
Elmondta, hogy Izlandon nincsenek nagy múltú egyetemek, ezért a klasszikus továbbtanulási forma az, hogy középiskola után a fiatalok külföldön töltik egyetemi éveiket, majd az új tudást és ötleteket hazahozzák Izlandra. Meglepő, de a lányok, nők továbbtanulási aránya már évekre visszamenőleg számottevően magasabb, mint a fiúké, férfiaké. Azonban, 2008 előtt a nők reprezentáltsága a munkaerő-piacon sokkal alacsonyabb volt, mint az tanultságukból kikövetkeztethető lett volna.
A munkanélküliségre terelve a témát elmondta, hogy Izlandon kiemelkedően magas a foglalkoztatottak száma, habár 2008 ebből a szempontból is fordulópontot jelentett - hirtelen megnőtt a munkanélküliség, mely csak jelenleg kezd visszaállni az előtte lévő arányokhoz. Megemlítette, hogy fontos figyelembe vennünk, hogy Izlandon kevés ember él (ezzel természetesen tisztában vagyunk, de reménykedünk benne, hogy az arányokat, illetve a folyamatokat nézve így is tudunk majd hazavinni használható tudást). Úgy tartja, hogy az újonnan bevándorlók között a munkanélküliség problémája égetőbb lehet, hiszen nyelvtudás nélkül nehezen találnak munkát. Ők azért (is) dolgoznak, hogy nők és férfiak egyenlő eséllyel jelenhessenek meg a munkaerő-piacon munkavállalóként kortól függetlenül.
Szavaiból érezhető volt a (szerintem) tipikusan skandináv szemlélet, és az is, hogy egy kis létszámú országban talán gyorsabban mennek végbe változási/változtatási folyamatok. Ki is emelte, hogy majdhogynem mindenki ismer mindenki a szakmában, és az érdekérvényesítés a kormány felé is flottul, gyorsan zajlik.
Az interjú civil szféráról szóló részéből hoztunk nektek egy kis "preview"-t. A teljeset szerintem majd a végső filmjeinkbe vágjuk bele. Nézzétek meg, mert szerintem nagyon igaz és egyszerre kemény mondatok hangzanak el a felvételen! :)
Egy következő posztban majd leírjuk, hogy milyen interjú kérdésekkel dolgozunk (vázként, hiszen szervezetekre alakítjuk a vázat). Én személy szerint szeretnék egy kicsit kitérni majd arra, a meglévő kérdéseinken túl, hogy milyenek a "klasszikus" izlandi munkák, illetve, hogy az oktatási rendszer kompetencia alapon készíti-e fel a frissen végzetteket (akármelyik iskolai szinten) a munka világára, még akkor is, ha az egyetemek nem rendelkeznek annyira nagy múlttal itt... Sajnos elfelejtettem rákérdezni, hogy melyik országokba mennek a legtöbben tanulni, de feltételezem a skandináv országok felülreprezentáltak. Nagyon szeretnék emellett az egyetemeken összeszervezni fiatalokkal egy-egy fókuszcsoportos beszélgetést is, remélem összejön. :)
Holnap elvileg a Reykjavik University-be megyünk (az is legalább két utcányira lesz tőlünk, Reykjavik nagyon pici!), bár ezzel a kontakttal nehéz összeszervezni az időpontot: remélem nem kell megint átrakni. Szorítsatok! :)
Összességében, amennyire féltünk tőle, hogy nem fogunk érdemi információt kapni ennél a szervezetnél - mivel csak érintőlegesen foglalkozik a munkanélküliséggel - annyira jó kezdésnek bizonyult a munkához. Még egyszer, itt is köszönjük! :)
És nektek is, hogy olvastok minket. Ha megnéztétek a videót kommenteljetek itt, vagy akár facebookon: mit gondoltok az elhangzottakról?
Nem sokára megint jelentkezünk!
Lilla (és Laura)
0 megjegyzés: