Izlandon úgy látják, hogy a fiatal felnőttek munkába állásának esélyét szignifikánsan növeli, ha az önképük és az önértékelésük reális és erős. Azt gondolják, hogy a munkaerőpiacról kiesett fiatalok, fiatal felnőttek csak akkor tudnak újra munkába állni, ha elfogadják és szeretik magukat. Fontos üzenet ez: Nem szabad, hogy rossznak érezd magad, mert nem vagy az! Vajon mi tudunk ilyen üzenetet küldeni?
A fentebbi videóban a Munkaügyi Hivatalban, az Oktatási és Tréning Központban, az Izlandi Emberi Jogok Központjában, és az Izlandi Egyetemen készült interjúinkból és intézménylátogatásainkból láthattok részleteket. Nézzétek meg!
Olyanokról fogtok hallani, mint...
...hogy a Munkaügyi Hivatalban válság hatására stratégiát változtattak. A legfontosabb az volt, hogy együttműködésben sok egyéb, helyi szervezettel a munkaerőpiacról kiesetteket aktívan tartsák, és ne engedjék belesüllyedni a munkanélküliség világába. Így tettek a legsebezhetőbb csoportokkal is (migránsok, iskolából kihullottak, fiatalok), s ezekhez a csoportokhoz igazítva speciális programokat indítottak számukra. A fiataloknak ez volt a MunkaFórum/ MunkaTér ahova rendszeresen be kellett járniuk és támogatást, képzést kaptak. Erről (is) hoztunk nektek egy kis bemutatót.
...Valamint, láthatjátok, ahogy az Oktatási és Tréning Központ vezetője arról a folyamatról beszél, amiben kialakították a jelenleg is létező kurzuskínálatukat (a jó gyakorlatukról olvashattok a könyvtár menüpontban! :) ). Úgy képzeljétek el ezt a központot, hogy ez a központ felel részben az Izland szerte elhelyezkedő összes Learning Centre-ért, persze, azoknak van igen nagy mértékben önhatásköre is, de vannak dolgok, amik összehangolva születnek meg. Ebbe tartoztak és tartoznak bele azok a kurzusok, amelyek vagy a szakszervezetek, vagy a (akár csak leendő) munkahelyek, vagy a kormány (esetleg ezeknek az uniójának) megrendelésére jöttek létre. De mik ezek a kurzusok? Olyan tréningek, különböző hosszúsággal, amelyek a munkába állást, a munkavállalást, az együttműködést, az énképet és a munkakeresést hivatottak segíteni. Pontosabban, hogy teljes legyen a kép - ezek vannak akkreditálva, de rengeteg egyéb kurzus is van, mely az egyén tanulási útjára, illetve mentális egészségére helyezi a hangsúlyt. Hogy miért annyira nagy dolog az akkreditáció, és miért érdekes a folyamat, ahogy kialakították? Mert együttműködésben a fontosabb munkaerőpiaci szereplőkkel, olyan képzés-kínálatot hoztak létre, amit az iskolából kibukott ember (legyen az fiatalabb, vagy idősebb) beszámíttathat, amikor be akarja fejezni tanulmányait. Hát nem elképesztő? :))
... És ott van még a videóban az is, ahogy az Izlandi Emberi Jogok szervezetében ezeknek, a már fenn említett veszélyeztetett csoportoknak a helyzetéről beszélgettünk. Többek között, a fiúk korai iskola elhagyásának okairól is.
...Na de, mi van azokkal - kérdezhetnétek - akik, már elvégezték a középiskolát, mégsem voltak eléggé képzettek ahhoz, hogy munkát találjanak a válság után? A "lost generation" tagjaival, ahogy Finnországban hívják őket. Az aktívan tartásnak egyik alapvető eleme volt, hogy mindenki tanulhasson és fejlődhessen abban az időben, amikor nem talált munkát. A saját és a munkaerőpiac igényeit egyaránt figyelembe véve a kurzus választásakor. Erre az volt a válasz, hogy az egyetemek kinyitották a kapuikat: nyílt kurzusokat, nyári egyetemeket, egyetem előkészítő kurzusokat tartottak. Ezekről és ennek a részleteiről beszélgettünk az Izlandi Egyetem egyik professzorával. Erről is van "sneak peek" a videóban.
Nekünk nagyszerű látni ezt az átgondoltságot, ezt a kooperációt a közös cél érdekében. Ti mit gondoltok? Hogy látjátok? Szerintetek mi a legfontosabb alapkelléke egy ilyen együttműködésnek? És fogunk még róla írni, de szerintetek miért mondják azt, hogy Izland klassz nélküli társadalom? Vajon lehet ilyen?
Lilla
Ui.: Erősen reménykedem, hogy nem írok magyartalanul, annyira angolul vannak bennem az élmények, hogy nehéz magyarra átfordítani, pedig már kezd elmúlni a kultúrsokk. :)
Olyanokról fogtok hallani, mint...
...hogy a Munkaügyi Hivatalban válság hatására stratégiát változtattak. A legfontosabb az volt, hogy együttműködésben sok egyéb, helyi szervezettel a munkaerőpiacról kiesetteket aktívan tartsák, és ne engedjék belesüllyedni a munkanélküliség világába. Így tettek a legsebezhetőbb csoportokkal is (migránsok, iskolából kihullottak, fiatalok), s ezekhez a csoportokhoz igazítva speciális programokat indítottak számukra. A fiataloknak ez volt a MunkaFórum/ MunkaTér ahova rendszeresen be kellett járniuk és támogatást, képzést kaptak. Erről (is) hoztunk nektek egy kis bemutatót.
...Valamint, láthatjátok, ahogy az Oktatási és Tréning Központ vezetője arról a folyamatról beszél, amiben kialakították a jelenleg is létező kurzuskínálatukat (a jó gyakorlatukról olvashattok a könyvtár menüpontban! :) ). Úgy képzeljétek el ezt a központot, hogy ez a központ felel részben az Izland szerte elhelyezkedő összes Learning Centre-ért, persze, azoknak van igen nagy mértékben önhatásköre is, de vannak dolgok, amik összehangolva születnek meg. Ebbe tartoztak és tartoznak bele azok a kurzusok, amelyek vagy a szakszervezetek, vagy a (akár csak leendő) munkahelyek, vagy a kormány (esetleg ezeknek az uniójának) megrendelésére jöttek létre. De mik ezek a kurzusok? Olyan tréningek, különböző hosszúsággal, amelyek a munkába állást, a munkavállalást, az együttműködést, az énképet és a munkakeresést hivatottak segíteni. Pontosabban, hogy teljes legyen a kép - ezek vannak akkreditálva, de rengeteg egyéb kurzus is van, mely az egyén tanulási útjára, illetve mentális egészségére helyezi a hangsúlyt. Hogy miért annyira nagy dolog az akkreditáció, és miért érdekes a folyamat, ahogy kialakították? Mert együttműködésben a fontosabb munkaerőpiaci szereplőkkel, olyan képzés-kínálatot hoztak létre, amit az iskolából kibukott ember (legyen az fiatalabb, vagy idősebb) beszámíttathat, amikor be akarja fejezni tanulmányait. Hát nem elképesztő? :))
... És ott van még a videóban az is, ahogy az Izlandi Emberi Jogok szervezetében ezeknek, a már fenn említett veszélyeztetett csoportoknak a helyzetéről beszélgettünk. Többek között, a fiúk korai iskola elhagyásának okairól is.
...Na de, mi van azokkal - kérdezhetnétek - akik, már elvégezték a középiskolát, mégsem voltak eléggé képzettek ahhoz, hogy munkát találjanak a válság után? A "lost generation" tagjaival, ahogy Finnországban hívják őket. Az aktívan tartásnak egyik alapvető eleme volt, hogy mindenki tanulhasson és fejlődhessen abban az időben, amikor nem talált munkát. A saját és a munkaerőpiac igényeit egyaránt figyelembe véve a kurzus választásakor. Erre az volt a válasz, hogy az egyetemek kinyitották a kapuikat: nyílt kurzusokat, nyári egyetemeket, egyetem előkészítő kurzusokat tartottak. Ezekről és ennek a részleteiről beszélgettünk az Izlandi Egyetem egyik professzorával. Erről is van "sneak peek" a videóban.
Nekünk nagyszerű látni ezt az átgondoltságot, ezt a kooperációt a közös cél érdekében. Ti mit gondoltok? Hogy látjátok? Szerintetek mi a legfontosabb alapkelléke egy ilyen együttműködésnek? És fogunk még róla írni, de szerintetek miért mondják azt, hogy Izland klassz nélküli társadalom? Vajon lehet ilyen?
Lilla
Ui.: Erősen reménykedem, hogy nem írok magyartalanul, annyira angolul vannak bennem az élmények, hogy nehéz magyarra átfordítani, pedig már kezd elmúlni a kultúrsokk. :)
0 megjegyzés: